Mélyen hiszek abban, hogy kapcsolatainkban nemcsak sérülhetünk, hanem gyógyulhatunk is. Sokszor már az is hatalmas segítség, ha valakivel megoszthatjuk a nehézségeinket, kimondhatjuk a kimondhatatlannak tűnő problémákat, és közben megtapasztaljuk: van, aki valóban figyel ránk.

A pszichológia területére karrierváltóként érkeztem – közgazdászi háttérrel, ám nagy elhivatottsággal és azzal a szándékkal, hogy másoknak segítsek.

Alapdiplomámat a Szegedi Tudományegyetemen (2023), mesterdiplomámat pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szereztem (2025). A szegedi képzés stabil elméleti alapokat adott többek között az anatómia, a kognitív pszichológia és a fejlődéslélektan területén, míg az ELTE-n a gyakorlati tudás és a pácienssel való közös munka került a középpontba.

Emellett a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesületnél autogén tréning gyakorlatvezetői képzésben is részt vettem.

Szakmai gyakorlatomat minden szemeszterben a győri Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórház Pszichiátriai Osztályán végeztem, majd az utolsó félévben a budapesti Panoráma Poliklinikán is tapasztalatot szereztem. Ezek során nemcsak a páciensekkel való kommunikációt, hanem a különböző problémákhoz való empatikus, tiszteletteljes hozzáállást is mélyrehatóan megtanulhattam.

Pályám elején a Budapesti Gazdasági Egyetemen szereztem diplomát nemzetközi gazdálkodás szakon, és multinacionális környezetben dolgoztam. Ezek az évek nemcsak szakmai, hanem emberi készségeket is fejlesztettek bennem: türelmet, csapatmunkát, odafigyelést és alkalmazkodást.

Úgy érzem, ezek a tapasztalatok a pszichológusi pályám során is fontos építőköveket adnak, és segítenek abban, hogy nyitottan, rendszerszinten lássam a hozzám fordulók helyzetét.

A rendszerszemléletet jelenleg is mélyítem: 2025 augusztusában kezdtem családterápiás elméleti képzésemet a Magyar Családterápiás Egyesületnél, és 2025 szeptemberétől az ELTE perinatális szaktanácsadó szakirányú továbbképzésén is tanulok. Mindkettőben központi szerepet kap a holisztikus szemlélet, amely számomra alapvető érték.

Ami a megközelítésemet illeti, a személyközpontú szemlélet és a pozitív pszichológia áll hozzám a legközelebb. Empatikus, elfogadó légkört igyekszem teremteni, ahol biztonságban, szabadon lehet megfogalmazni a gondolatokat és érzéseket. Hiszem, hogy már ez önmagában erőt adhat. A pozitív pszichológia számomra azért különösen fontos, mert a nehézségek mellett a saját erőforrásainkra is figyelmet fordít – ezek megerősítése segíthet abban, hogy rugalmasabban és kiegyensúlyozottabban küzdjünk meg az élet kihívásaival.