A szorongó kötődésű emberek gyakran keresnek visszajelzést és megerősítést, miközben kapcsolataikban fokozott érzékenységgel reagálnak a bizonytalanság legkisebb jelére is. Bár ez a működésmód komoly kihívásokat hozhat, tudatosítással és megfelelő eszközökkel fokozatosan kialakítható egy stabilabb, biztonságosabb kapcsolódás.

A kötődés minden ember alapvető, univerzális szükséglete. A kötődés elméletét John Bowlby londoni születésű, 20. századi, pszichoanalitikus képzettségű pszichiáter és pszichológus alkotta meg. Ez az elmélet a legismertebb munkája, rengetegen hivatkoznak rá szakmán innen és túl. Megfigyelései főként arra irányultak, hogy a kisgyermekek hogyan reagálnak édesanyjuk átmeneti elvesztésére, kiemelte az anyák válaszkészségének fontosságát. Elmélete szerint a csecsemők azzal az ösztönalapú szükséglettel jönnek a világra, hogy szoros testi és érzelmi köteléket alakítsanak ki a gondozójukkal, hiszen ez jelenti a biztonságukat és túlélésüket. Ugyanakkor John Bowlby úgy fogalmazott, „a kötődés a bölcsőtől a sírig jellemzi az emberi életet”.

A kötődés jelensége

A kötődés tágabb értelemben két ember kapcsolatát jelenti. Akár egy láthatatlan szálként is magunk elé képzelhetjük, amely két embert összefűz, legyen szó barátságról, párkapcsolatról, családról, sőt kötődhetünk helyszínekhez, tárgyakhoz, emlékekhez és korszakokhoz is.

Szorosabb jelentésében a kötődés a gyermek és szülő közötti kötelék, melyben a gyermeki és gondozói viselkedés egymás komplementerét képezi. John Bowlby szerint a gyermekkori kötődés evolúciós jelentőségű, ösztönalapú, velünk született motivációs és viselkedéses rendszer. Érdekesség, hogy tanítványa, Mary Ainsworth kanadai pszichológus más kultúrákban is vizsgálta a kötődést, és arra jutott, hogy a kötődés szakaszai egyetemesek (az első társas mosolytól a 2-3 éves kor körüli partnerség szakaszig, amikor a kisgyermek már idegenekkel is ismerkedik).

A kötődéselmélet kutatói eleinte három fő kategóriát neveztek meg a kötődésen belül: a biztonságos, a szorongó-elkerülő és a szorongó-ambivalens kategóriát, majd Mary Main és Judith Solomon kutatók a dezorganizált kötődéssel bővítették az elméletet (ez akkor alakulhat ki, ha az atipikus – azaz, félelemkeltő és ambivalens – gondozói viselkedés folyamatos aggodalomban tartja a gyermeket). Ebben az írásban a szorongó kötődési forma tudnivalóit gyűjtjük csokorba.

A szorongó kötődésről dióhéjban

A kötődési formák egyike, a szorongó kötődés felismerhető: a kötődés iránti erős vágyról, az elhagyástól való félelemről, és a kapcsolatokban jelen lévő fokozott érzelmi reakciókról. Az ilyen kötődési stílusú emberek általában folytonos megnyugtatást igényelnek, és előfordulhat, hogy túlságosan függeni kezdenek a partnerüktől. Ha valaki bizonytalannak szokta érezni magát, aggódik a visszautasítás miatt, vagy a másikra akaszkodik a párkapcsolataiban, akkor lehet, hogy a szorongó kötődési stílusúak csoportját erősíti.

Jó hír, hogy ennek felismerésével és több-kevesebb erőfeszítéssel elérhető, hogy nagyobb biztonságban érezzék magukat. A szorongó kötődési forma nem jelenti azt, hogy nem lehetnek egészséges, virágzó kapcsolataik. Bár fel-felmerülhetnek kihívások, meg lehet tanulni, hogy hogyan kezeljék a szorongó kötődést és hogyan gyógyítsák be megfelelő stratégiákkal az érzelmi sebeket.

A szorongó kötődés jelei a felnőtteknél

A szorongó kötődési formát nem mindig olyan egyszerű felismerni a felnőttek körében. Néhány főbb jel, ami erre utalhat:

– folyamatos kapcsolattartásra és támogatásra van szükséged másoktól, állandó igényed, hogy megnyugtassanak: elég jó vagy,

– elhagyástól való félelem: aggódsz amiatt, hogy a partnered elhagyhat, még akkor is, ha valójában semmi sem utal arra, hogy gondjaitok lennének,

– bizalmi problémák: még akkor is, hogyha a partnered mindig szerető és támogató, nehezen hiszed el, hogy ez hosszú távon is így marad, a megnyílás nehézségeket okoz számodra,

– másoktól függ az önértékelésed: túlságosan függsz a partneredtől az érzelmi támogatásban,

– méltatlanság érzése: úgy érzed, hogy nem érdemled meg a szeretetet, és hogy nem vagy elég jó ahhoz, hogy kapcsolatban légy (úgy gondolod, nem érdemled meg a partneredet).

Mi válthatja ki a szorongó kötődést?

Romantikus kapcsolatokban a másik fél valós vagy feltételezett tettei is előidézhetik a szorongó kötődést. Ilyen esetekben a szorongó kötődési stílusú emberek azonnal érzelmessé válhatnak, elképzelve az elhagyással kapcsolatos legrosszabb eshetőségeket. Előfordulhat, hogy folytonos megnyugtatást kezdenek követelni a párjuktól, akaszkodóvá válnak, vagy  helytelen/agresszív viselkedéssel vezetik le a feszültséget, elfojtott vágyakat, hogy visszaszerezzék a közelséget.

Mi aktiválhatja a szorongó kötődést?

Az alábbiak azt eredményezhetik, hogy a szorongóan kötődő fél még bizonytalanabbul érzi magát a kapcsolatban, és még jobban elönti az önbizalomhiány.

– Rendszertelen viselkedés: például a párod általában puszit ad lefekvéskor, de egyik este ezt nem teszi, vagy a megszokottnál később ér haza,

– feltételezett távolság vagy figyelemelterelés: például a párodnak hirtelen több munkahelyi feladata van, és az otthoni időt e-mailek megválaszolásával tölti,

– feledékenység: például a párod nem emlékszik, hogy évfordulótok van, vagy elfelejt beszerezni valamit a boltból, amit kértél,

– a párod nem figyel rád: például sokat telefonozik, amikor együtt vagytok, vagy új frizura esetén nem vesz észre semmi újat rajtad,

– nem kapsz elég figyelmet: például a párod a szabadidejének jó részét a barátaival tölti, nem pedig veled,

– veszekedések: például arról veszekedtek a pároddal, hogy nem mosogatott el, és a reakciód kiabálásba és sírásba torkollik,

– a bizalom megtörése: például rájössz, hogy a párod hazudott arról, merre járt tegnap éjjel.

Mi eredményezheti a szorongó kötődést?

A gyermekkorból származó szorongó kötődés tehát felnőttkorban is megmaradhat. Bár nincs mindig egyértelmű válasz arra, hogy miért alakul ki valakinél a szorongó kötődés, gyakran a következő tényezők valamelyike eredményezi:

– érzelmileg távolságtartó gondviselők: hogyha a szülő vagy a gondviselő távolságtartó vagy nem törődik a gyermek igényeivel, akkor a gyermek nem fog biztonságot és stabilitást érezni,

– következetlen nevelés: a szülő egyszer támogató és figyelmes a gyermek igényeivel szemben, máskor viszont hideg, érzéketlen vagy érzelmileg elérhetetlen,

– a gondviselő „érzelmi éhsége”: a gondviselő azért keres érzelmi és fizikai közelséget a gyermekével, hogy kielégítse saját igényeit, ezzel pedig elhanyagolja a gyermek érzelmi és fizikai szükségleteit,

– szorongó gondviselők: valószínűleg egy ismétlődő generációs minta folytatása.

Megváltoztathatóak a kötődési formák?

Olykor változást figyelhetünk meg, hogyha a szorongó kötődésű ember valaki olyannal van együtt, aki biztonságosan kötődik. Ez elősegítheti az érzelmi közelséget, valamint a nyugalom és stabilitás érzetét. Hozzájárulhat szemléletmódjuk megváltozásához, valamint ahhoz, hogy új gondolkodási és viselkedési mintái alakuljanak ki.

Ha tudatában vagy a negatív viselkedési mintáidnak és időt, energiát fektetsz abba, hogy megváltoztasd azokat, akkor jobban tisztába kerülhetsz azzal, hogyan viselkedsz másokkal a kapcsolataidban. Fontos, hogy felismerjük, a múlt nem kell, hogy meghatározza a jelen és a jövő tapasztalatait!

Bár nem mindig lehet megváltoztatni egy olyan kötődési stílust, ami már gyermekkor óta jelen van, a szorongó kötődésű emberek dolgozhatnak azon, hogy jobban bízzanak önmagukban és kapcsolataikban. Ez nem könnyű és nem is passzív folyamat: nagyfokú tudatos erőfeszítést és önismeretet igényel.

Hogyan lehet javítani rajta?

Léteznek módszerek, amelyek segíthetnek abban, hogy nagyobb érzelmi biztonságban érezd magad a kapcsolataidban.

– Gyakorold az önismeretet (ismerd fel a szorongó kötődést kiváltó tényezőket)! Ha elkezded felismerni az automatikus reakcióidat, az segíthet abban, hogy rátalálj egy egészségesebb módra a válaszadáshoz.

– Szabályozd az idegrendszeredet! Ha kétségbe esel, állj meg egy kicsit, és vegyél egy mély levegőt! Az is segíthet, hogyha rendszeresen edzel, jógázol, masszőrhöz jársz, vagy teszel egy sétát a természetben.

– Neveld újra a belső gyermekedet! Adj magadnak szeretetet, támogatást és kedvességet! Légy együttérző, bocsásd meg a hibáidat, és vigasztald meg önmagadat, ha erre van szükséged!

– Tedd próbára a gondolataidat! Emlékeztesd magadat arra, hogy a negatív gondolatok, noha valóságosnak tűnhetnek, nem feltétlenül igazak!

– Gondoskodj önmagadról: próbálj minden nap egy kis időt szánni önmagadra!

– Fejezd ki az érzéseidet: ezt megteheted művészi alkotások, mozgás vagy zenélés formájában!

– Gyakorold a figyelmes kommunikációt!

– Vállalj felelősséget a kapcsolatban: próbálj meg teret adni a partnerednek, és ne legyenek indokolatlan követeléseid! A bizalom fokozatosan építhető, légy türelmes!

– Vedd fontolóra, hogy támogatást kérsz pszichológustól!

– Fogadd el önmagadat: ne szégyelld és ne érezd magad hibásnak a szorongó kötődési stílusod miatt! Bár gyakran fájdalmasnak érződhet, pozitív oldala is van. A szorongó kötődésű emberek általában nagyon gondoskodó, empatikus partnerek, akik vágynak a közelségre és az intimitásra. Fokozott érzékenységük segít ráhangolódni mások érzéseire és igényeire.

Források:

Campbell, L., & Marshall, T. (2011). Anxious Attachment and Relationship Processes: An Interactionist Perspective. University of Western Ontario; Brunel University.

Szalai Tamás Dömötör (2014). A korai kötődési minták és kötődési szorongás jelentősége az egészségben, betegségben, evészavarokban.

Simply Psychology (2024). Anxious Attachment Style: Signs in Adults, How It Develops & How To Cope.

Nurick, J. (2024). Heal Your Anxious Attachment: Release Past Trauma, Cultivate Secure Relationships, and Nurture a Deeper Sense of Self.